Szeretném, ha egy kicsit megismernék az én történetemet… a nehézségeimet és a sikereimet, bízva abban, hogy erőt merítenek belőle. Láthatják, hogy nincsenek egyedül: a fogyókúra, az elhatározás, a fent-lent érzésekkel való megküzdés senkinek sem megy könnyen. Az évek, a küzdelmek engem is próbára tettek – én is 115 kg-ról indultam, ma 91 kg vagyok.

Ahogy sok programrésztvevőnk, én is átmentem nehéz időszakokon. De minden egyes alkalommal, amikor felálltam, erőt nyertem, és tettem egy újabb lépést az EGÉSZSÉG felé. Egyre több energiám lett, javult a közérzetem, és a saját tapasztalataim szerint enyhültek a korábban fennálló problémáim – például a krónikus epegyulladásom és a vérnyomásom is kedvező irányba változott.

 

Előzmények…

Hosszú út vezetett idáig. Annak idején már minden kerek volt: szép feleség, öt gyermek, rózsadombi praxis – csak végig kellett volna élni egy tisztességes, háziorvosi életet.

Nem így történt. 2008 márciusában feleségem 40 évesen, néhány hónapnyi betegség után meghalt. Öt gyermekkel maradtam egyedül, a legkisebb másfél éves volt. A reggeli óvoda-bölcsőde körök alatt megfogalmazódott bennem: élnem KELL. Mert ha én is meghalok, gyermekeim teljesen egyedül maradnak. Meg akartam előzni a krónikus betegségek idő előtti megjelenését – infarktust, cukorbetegséget, autoimmun folyamatokat. És nem tagadom, a gyász utáni újrakezdéshez – a társkereséshez – sem ártott némi életkedv és energia…

Tükörbe néztem – és szembetalálkoztam egy elhanyagolt, elhízott férfival. Kétségbeestem. Így újra belépni az életbe? Így jelen lenni mások számára? Nem.

Ekkor sodorta elém az élet a tasakos diétát.

Emlékszem az első vérnyomásmérésre a program kezdetekor: 160/110 Hgmm – gyógyszer nélkül. A pulzus 95. A vérvétel előtti félelem mai napig bennem él – vajon nem vagyok máris cukorbeteg? Édesapám története lebegett előttem: túlsúly, cukor, vérnyomás, sör, dohányzás… és két infarktus után, 60 évesen itt hagyott bennünket. Én nem akartam ezt az utat.

Teltek a hetek, mozdult a mérleg. A súly csökkent, a vérnyomás és pulzus is változott. Személyes tapasztalataim szerint a májfunkcióm is javult. Voltak visszaesések, amikor a mérleg többet mutatott – és ezzel együtt jött a kétségbeesés, a falás, a csalódás. De újra és újra talpra álltam. Megértettem, hogy a túlsúly mögött nemcsak fizikai, hanem lelki tényezők is állnak. Elkezdtem megfigyelni, mikor vagyok éhes valójában – és mikor csak fáradt, stresszes vagy cél nélkül lebegő. Ez volt a fordulópont.

Mára – a programban alkalmazott étrendnek és a lelki-szakmai támogatásnak köszönhetően – sok minden változott. Többek között: újra nősültem…

 

MedFood – ízek, ételek, örömök

2015-ben azért hoztuk létre a MedFood-ot feleségemmel, Rékával, és jó barátommal, Gyöngyvérrel, mert közösen hittünk abban, hogy lehet segíteni. Segíteni azoknak, akik fizikai és lelki terheket cipelnek. Akik tudják, hogy amit esznek, nem tesz jót nekik – mégis a pillanatnyi öröm miatt az evéshez fordulnak.

Hiszünk abban, hogy van értelme újra megpróbálni. Új célt kitűzni. Új életminőséget létrehozni.

A MedFood programok egyszerűek, érthetőek, és szakmai konzultációs lehetőséggel, biztonságos keretek között indíthatók. A testsúlycsökkentés tervezhetőbbé válik. A folyamat során szakmai támogatással – és külön igényelhető orvosi konzultációval – történik meg az, ami sokaknak korábban nem sikerült: tartós változás és megtartható eredmény.

A cél nem kevesebb, mint újra választani: az életet, a könnyedséget, az örömöt.

Én ezt az utat választottam. Eldöntöttem, hogy életmóddal és táplálkozással tenni fogok a krónikus betegségek kockázatának csökkentéséért. Azért, hogy felneveljem gyermekeimet, és egészségesen, örömben élhessek Rékával, hosszú éveken át.

Az elmúlt közel tíz évben több mint ezer ember története kísért végig. Mindegyik más – de a közös kérdés ugyanaz: miért eszünk akkor, amikor nem kéne? És miért nem tudjuk abbahagyni?

Emlékszem:

– A vékony testalkatú 80 éves édesanyára, aki azt mondta: „Köszönöm, hogy visszakaptam a fiamat.” A fia 175 kg-ról indult, és 50 kiló fogyással tért vissza az aktív életbe.

– Vagy a pilótaoktatóra, akinek az állapota – a saját elmondása és szakorvosi vélemény szerint – annyit javult, hogy visszatérhetett a munkájához.

Természetesen nem mindig könnyű. Hallottam: „Betartok mindent, mégsem fogyok.” Ismerem az érzést, amikor elfogy az erő. De az évek alatt kialakult bennem egy komplex szemlélet, amely figyelembe veszi a test-lélek működését, a máj és epe szerepét, az érzelmi háttér befolyását. Ha az ember nem adja fel, egyszer csak sikerül.

És ilyenkor… ilyenkor nagyon jó segítőnek, tanácsadónak – és igen, orvosnak lenni.